Az évek során sokféle módon álltam neki az újévnek. Eleinte ahogy esik, úgy puffan módszerrel, buliztam egy jót, (pezsgőmámorban talán fogadkozva, hogy jövőre minden nap sportolni fogok és lefogyok, mint atom)… Persze később már fontos lett, hogy adjak magamnak időt az élmények, tapasztalatok feldolgozására, a céljaim számba vételére, ám ez nem mindig esett egybe az év végével, ami amúgy is jellemzően egy kicsit szétcsúszott időszak (pacsit, ha nem tudod, ma milyen nap is van!).
Aztán kipróbáltam a Year Compass füzetet/mozgalmat. A férjemnek épp vizsgaidőszaka volt, így egyedül ültem neki a dolognak. Multis dolgozóként nem volt nehéz a mindennap megélt projekt szemlélet alapján kitölteni, persze, a szembesülés más, háttérbe szorult életterületemmel-céljaimmal okozott pár nehéz percet, de sikerült végeznem vele, és jól esett.
Aztán fordult a világ és lett egy kisbabánk, akinek köszönhetően a következő évben gyakorlatilag eszembe sem jutott évet tervezni, futottam a dolgok után és bár a következő évem elég sűrűre sikerült (kócs képzések, visszatérés a munkába) visszatekintve nagy szükségem lett volna egy igazi, tudatos évrendezésre, amiben elég időt hagyok a saját fókuszom megtalálására, akkor talán tudatosabban alakíthattam volna az életünket. Ennek az évnek a lezárásaként, december 30-án kiderült, újra babát várok, így a következő évre szóló terveim finoman szólva is borultak… Mégis, ebben a helyzetben egybe esett a következő év és egy következő életszakasz megtervezése.
Aztán eljött a 2017-es év vége és én ott ültem egy kávéval, kialvatlanul, egy két és egy fél éves kislány anyukájaként, és elszántan megnyitottam a következő év Year Compass Évrendezőjét és…
… pocsékul éreztem magam. Az ilyen kérdésekre, hogy mi volt a legnagyobb sikerem, mit tudtam megvalósítani, csak a semmi kavargott bennem, meg főleg a gyakorlati és érzelmi házimunkák, amiket nem, hogy a társadalom, még én sem értékelek túl nagyra. Most írjam be sikernek, hogy hosszan szoptattam, vagy, hogy megszerveztem az anyósom születésnapi buliját? Vagy, hogy átértékeltem az életem? Azt éreztem, hogy most eredményeket kell felmutatni, egy olyan alternatív világban, amiből én már bő fél éve kiestem és nem is hiányzik igazán… De tervezni jó, tervezni kell, így visszakanyarodtam a tanulmányaimhoz és nekiálltam az alapoktól átgondolni az évem, a céljaim, az életem.
Rájöttem, hogy kisgyerekes anyukaként olyan változáson ment át az életem, ami egészen az alapvető értékrendem fókuszát változtatta meg. Ez a sokrétű tapasztalás, tanulás és változás pedig egy másfajta tervezést igényelt. Talán kicsit kevesebb a megfogható eredmény és cél, talán nem annyira látványosak az eredmények a külvilág számára, de az önmagam elfogadásához, szeretetéhez és motiválásához továbbra is fontosnak tartom a rendszeres tervezést, értékelést.
Úgy gondolom, az év megtervezésében megszerzett tapasztalataim más anyatársaim számára is hasznosak lehetnek, ezért egy workshop formájában szeretném ezt megosztani veletek, amiben Gaál Szilvia irodalomterapeutával közösen elindíthatjuk a tudatosan megélt évünk fonalát.
Anya cipőjében 