Ezt a listát azért állítottam össze, hogy megerősítsem azokat az anyákat és kismamákat, akiknél betaláltak a (részben igaz, részben megalapozatlan, de mindenképpen idejétmúlt) kéretlen “jóakaratú” vélemények, amik szerint harminc fölött már csak kín és kínzás lehet az anyaság.

Sok előnye lehet, ha korábban válik valaki anyává, de én most felsorolom, milyen előnyökkel indulnak az idősebb kismamák. A statisztika szerint a harminc évesen elsőbabás anyukák mára átlagosnak számítanak Magyarországon, és azt sem szabad elfelejteni, hogy esetükben (a pár generációval korábbi első gyerekes anya-populációhoz képest) egy merőben új demográfiai csoportról beszélünk, más körülményekkel és gondolkodással.

Míg a szüleink generációja átlagosan 25 éves kora körül vállalkozott a gyermekvállalásra,

engem a harminc évemmel cuki fiatal kismamaként kezeltek 2014-ben.

Az ilyen “fiatalítás” mellett azonban számos más előnnyel is jár ma, ha valaki harminc fölött kezd el babázni. (Persze, ha nem lennének előnyök, nem lenne mivel indokolni ezt a tartósnak bizonyuló globális változást.)

A pörgős gyerekek mellett nem knű ellustulni
  1. Stabilabb egzisztencia, nagyobb előrelátás. Nem keverendő össze azzal, hogy mini Dagobert bácsikat fürdetnénk a pénzben. Harminc fölött talán már lóg a szekrényben pár elhamarkodott vásárlásunk mementója, és tanulhattunk annyit ezekből, hogy első babás anyukaként ne szippantson be minket a bababoltok felesleges kacatokkal teletűzdelt “must-have” listája. Persze én is hagytam magam rábeszélni (leginkább ráijeszteni) magam egy pár kihagyhatatlan csodatalálmányra, de mára a hosszú távú anyagi stabilitás fenntartása sokkal fontosabb célom, mint az, hogy ebben a pillanatban “mindene” meglegyen a dednek. A család jövőjéről való gondoskodás, a megtakarítások, biztosítások, befektetések kezelése bizony egyre magasabb prioritást élvez az évek múlásával.
  2. Kialakult értékrend, nagyobb alázat. talán furcsa lehet, hogy két, látszólag ellentmondó fogalmat párosítok össze, mégis, véleményem szerint egymást erősíti ez a két dolog. A harmincas, negyvenes éveire az ember akaratlanul is jelentős élettapasztalatok birtokosa lesz, szerencsés esetben eljut oda is, hogy a felszínes értékeken átlátva stabil, fenntartható és egészséges értékrendet alakít ki, melyben a család is jelentős szerepet játszik. Ebben az esetben kisebb lesz a külső nyomás hatása, a valamiből kimaradás frusztrációja, ugyanakkor a felmerülő akadályokat, nem várt eseményeket nagyobb alázattal fogadja az, akinek jócskán volt már része az életben hasonlóan kiszámíthatatlan, stresszes helyzetekben. A magunkkal hozott családi minta persze segíthet vagy hátráltathat ebben, de akármikor is jutunk el a “lenyugvás” pontjára, onnantól könnyebb lesz belevágni a szülőségbe is.
  3. Széleskörű szakmai tudás, tapasztalat. Hát igen, nem könnyű akkor kiesni a munkából, akár évekre, amikor a legfényesebben ragyog a csillagunk, és bizony elég megrázó lehet egyenrangú partnerből másodrendű munkavállalóvá silányulni pusztán a terhesség bejelentésével. Az viszont igaz, hogy vannak olyan ismeretek, végzettségek és tapasztalatok, amik nem vesztik el hosszú távon sem az értéküket, hát még ha kicsit rá is segítünk, és valamilyen szinten tovább képezzük magunkat, akárcsak szakmai hírek olvasásával, vagy egy, karrier tanácsadó által támogatott rákészüléssel a visszatérésre. Huszonévesen talán könnyebbnek tűnhet feladni egy pályakezdő pozíciót, ám kisgyerekekkel egyszerre tanulni, munkát keresni és egyáltalán kitalálni, mi lesz belőled, sokkal megterhelőbb, mint (a meglévő tapasztalataid fényében) akár a visszatérés, akár a váltás mellett dönteni. 
  4. Közösségi élet. Bizony, követni a nyájat ebből a szempontból kifejezetten hasznos lehet, az “egyívású” anyukák sokkal könnyebben tudnak kapcsolódni egymáshoz, nagyobb eséllyel találnak hasonló gondolkodású és életmódú társaságot, míg azok, akik az ismerősi körüktől eltérően, jóval korábban vagy később vállalnak gyermeket, sokszor érzik magukat egyedül a kérdéseikkel, érzéseikkel. Individualista társadalomban élünk, és persze az igények is változóak, de pár “offline” anyuka-barátnővel az oldalunkon sokkal jobban élvezhetjük a nyűgös-babás mindennapokat. 
  5. Önismeret, rugalmasság. Bár a rugalmasság a köztudatban nem az időskor fő erőssége, egy önmagával tisztában, sőt, jóban lévő ember könnyebben írja felül akár saját céljait is, ha azt a körülmények úgy kívánják, hiszen tisztában van az élete missziójával, értékeivel. Ha, teszem azt, lebetegszik a család decemberre, nem fogom végigvonszolni magunkat az előre megtervezett program- és feladatdömpingen, hiszen tudom, hogy a célom a harmónia, a béke és a szeretet légkörének a megtartása ebben a stresszes időszakban, így igyekszem igazodni a helyzethez, és a szuper téli programokat átmenetileg halasztva, csendesebben készülünk az ünnepekre.
  6. Rácsodálkozás a gyermeki tisztaságra. Végül is, volt pár évtizedünk, mire jól kinevelték belőlünk, kineveltük magunkból a gyermeki spontaneitást, kreativitást, szabadságot, amivel mindenben megtaláljuk a világ csodálatos misztériumát. Mekkora öröm ezt felismerni, tisztelni és élni hagyni utódainkban! Vigyázzunk is rá nagyon, és amit lehet, menekítsünk vissza a gyermeki szemléletből felnőtt önmagunkba. 
Harminc fölött sem kell elkomolykodni az anyaságot

Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy ezek a pontok lehetnek ugyanúgy erőforrásai egy huszonéves anyukának, ahogy egy, a harmincat betöltött anya is érezheti, hogy még van hová fejlődnie a fenti pontokban. Akár az önismeretről, akár a karrier- és élet tervezésről van szó, érdemes szakember bevonását is megfontolni, hogy hosszú távon egyensúlyban tartsuk az életterületeinket. És persze fontos, hogy kiélvezzük ezt az időszakot!