Sokfélék vagyunk, mi kisgyerekes anyák. Persze, a gyerekeink is azok. Az énidő mégis olyan általános kifejezéssé vált köreinkben, mintha a kórházi dobozban találtuk volna az aktuális operaválogatással meg a termékmintákkal együtt.

Az énidő röviden az az idő, amit nem az utódainknak szentelünk. Vagyis de, mert az énidő során jobbára azokat a raktárainkat töltjük fel, amit aztán a gyermek leszívhat. Vekerdy szerint is, szóval ez van.

Namármost persze mindenkit más tölt fel, a mázlistákat például a munkájuk, ami még jó esetben kifizetődő is, ha te is közéjük szeretnél tartozni, adj magadnak egy esélyt és keress meg!

Aztán van egy nagyon színes forgatag, a zumbától az olvasáson át a zoknipárosításig meg az önkielégítésig, tényleg nem ragoznám, a kérdés inkább az, hogy hova soroljuk ezt az időt: kielégítendő alapszükséglet vagy luxushobbi?

Persze mondhatod, hogy mindkettő. Lehet énidő a telefonnal, csukott ajtó mögötti nagydógozás egy jó kis blogolvasással színesítve, meg a háromnapos, böjttel felturbózott jógatábor is, remélhetőleg az első gyakrabban jön össze.

Aztán, ami a legtöbb anyánál izgalmas hadászati stratégiai játékká emeli a töltekezést, az erőforrások kérdése. Mert hát ritka, ha egyszerre vagyunk bővében a…

  • lelkes segítőknek
  • pénznek
  • feladatoktól mentes perceknek/óráknak/napoknak
  • értelmes, de legalább elfogadható programoknak
  • és persze a lelkierőnek, hogy ezeket kiharcoljuk magunknak és végül ne a kanapén a tévét bámulva töltsük a “lopott időt”. 

Szóval nem egyszerű mindezt összehozni, pláne rendszeresen (egy nagyszülőket nélkülöző családi felállásban pedig még annyira sem). 
Én ezért jöttem elő a zseniális ötletemmel, hogy akkor ezentúl énidőzzünk a gyerekkel közösen, mert egyszerűen nem tudom mindig összehozni, hogy minden fogaskerék klappoljon. Úgyhogy kipróbáltunk közösen néhány programot. Vegyes eredménnyel… 

  • Edzés: A gyerekfelügyelettel rendelkező tornatermek leginkább a szobanövény jellemű, de még inkább alvó gyerekek szüleinek jelentenek megoldást, plusz a beépített pánikgombnak köszönhetően az ötvenedik vagy az ötödik percben simán befejeződhet számodra az edzés. A baba-mama tornák élvezhető alternatívák, de őszintén megvallva nem teljesen esnek az énidő kategória alá. 
  • Szépítkezés: Mifelénk ritka a bababarát szépségszalon, plusz ott az izzadságnál durvább cuccokkal a testeden/fejeden/hajadon tudsz kiszállni félidőben a buliból. Ember- és helyszínfüggő ez is, a kozmetikusom például bizonyos kezelésekkel kiszáll házhoz a kismamákhoz, de a körmösöm, aki – teljesen jogosan – szájmaszkban dolgozik, sikít a gondolattól, hogy gyerekkel a szobában álljon neki dolgozni. Megértem, veszélyes, egészségtelen dolog. A masszázst így be sem vállaltam, nem ettem meszet. 
  • Kultúra és természetjárás: Azért vontam össze a kettőt, mert mindkettőnek ugyanaz a titka és a rákfenéje. Egy jó hordozóeszköz nagyon megkönnyíti a lavírozást egy hegygerincen ugyanúgy, mint egy múzeumban. A veszélye pedig mindkettőnek az, hogy kiszámíthatatlan napirend esetén nagy lukra futások történhetnek, ha rossz időben vagyunk rossz helyen. 
  • Barátok, bulik: Jó, a második talán idézőjelet érdemel, bár a matinés csapatós partik idején már minden lehetséges. A barátokkal az a helyzet, hogy elsőre azt hiszed, mindenki széjjel fogja szeretni a kölyköd, mert hát nincs is nála cukibb a Földön, így bátran indulsz el vele bárhova  remélve, hogy annyi lesz a dolgod, hogy hazafelé ne felejtsd becsomagolni. Eleinte. Aztán kiderül, hogy akinek épp még vagy már nincs kisgyereke, egyáltalán nem lelkesedik az alkalmi pesztonka szerepért. Vagy mégis, csak a gyerek tapad rád úgy, mint egy korall a sziklára. Mindegy, vannak a kisgyerekes barátok, velük tök jókat lehet dumálni, bár őszintén velük is jobban eleresztitek magatokat, ha összejön a gyerekmentes találka. 
  • Párkapcsolat: Szerintem mind tudjuk, mi a különbség egy randi és egy családi vacsora között, ezt talán ugorjuk is át. 
  • Önfejlesztés, tanulás: Még ez működött a legjobban. Találtam tök jó online tanfolyamokat, amik időben rugalmasan elérhetőek, és a végtelennek tűnő szopimaratonok idején a finoman lefüggönyözött gyermek mellett az okostelefont végre arra használtam, hogy én is okosabb legyek! 

Az olyan magányos tevékenységeket, mint olvasás, kádfürdő vagy elmélyült zenehallgatás, nem is tettem fel a listára, pedig volt pár elvetélt próbálkozásom ezzel is.

Végül a sok-sok gyerekes-énidős tapasztalat után két dologra sikerült rájönnöm: az énidő babával fából vaskarika, mert a teljes kikapcsoláshoz egyszerűen szükség van a felelősség átadására, hogy ne fusson folyamatosan az anya-app a háttérben, merítve az aksit. A másik pedig, hogy bár nem sikerült ezekkel kipipálni az énidőmet, a próbálkozásaimmal mégis sikerült gazdagítanom a kisgyermekes éveimet, erősíteni a kötődést a lányaimmal és persze begyűjteni pár sírva röhögős sztorit.

Az énidő nem kell, hogy hosszú legyen, de fontos, hogy magadra és a tevékenységre tudj fókuszálni. Tudtad, hogy fél órába egy komplett coaching ülés is belefér? 

Te hogyan teremted meg az énidőd és mivel töltöd el? Tényleg érdekel, légyszíves írd meg!