Neked is ökölbe szorul a gyomrod, ha a karrier téma szóba kerül? Abban reménykedsz, hogy a három év a babával sosem ér véget és inkább a szőnyeg alá söpröd a témát? Pedig, ha lépésenként haladsz, ez a feladat is megoldható, sőt, a tudatosság az anyaság megélésében is segít majd! Szóval, a kérdés nem az, hogy mi lesz velem a GYES után, inkább az, mit tehetek meg azért, hogy sikeres dolgozó anya legyek?

Pár éve, évtizede ez nem is volt kérdés. Azok, akiknek szükségük volt a második jövedelemre is a család fenntartásához, visszamentek a munkahelyükre, vagy kerestek egy másikat, közelebb az otthonukhoz. No nem azért, mert ez így volt jó nekik és a családjuknak, hanem mert nem volt más alternatíva, nem volt nyomás, hogy találjanak ki valami jobbat. A dolgozó anyák nem is mutogattak ujjal egymásra, ha megvolt az intézményi háttér és kellett a pénz, anya dolgozott. Ha nehéz is volt, szorongás nélkül mondhatták, hogy ők a lehető legjobb döntést hozták meg. 

Ma, a végtelen lehetőségek világában azonban mindenki alternatívák sokaságával találja magát szembe, és ez bizony baromi frusztráló. Nem véletlen, hogy minden életszakasz-váltásnál tömegek toporognak, akár évekig, mert a véglegesnek tűnő választásokkal úgy érzik, rengeteg további lehetőség megélésétől fosztják meg magukat.

Ebben a cipőben járnak a kismamák is, akik, bár már “megugrották” az egyik legnagyobb lépésüket addigi életükben, és családot alapítottak, az anyai szerepek sűrűjében ugyanígy elveszve érezhetik magukat. Más-más mintát látnak a szüleik, barátaik, kollégáik, közösségi média “ismerőseik” körében, és anya legyen a talpán, aki mások példáját követve akar a maga számára is megnyugtató döntést hozni… 

És akkor jön a kérdés, hogy mi legyen a családi felállás, miután az állam által kiszabott 3 (2) év után lejár a gyermek, gyermekek után járó támogatás? Ebben aztán igazán nagy a szórás, még az állami-társadalmi kommunikáció is egymásnak ellentmondó üzenetekkel bombáz. És persze, a döntésnek a család részéről közösnek, megalapozottnak és racionálisnak kellene lennie, minden alternatívát és körülményt figyelembe véve. De hogy lenne ez lehetséges, amikor annyi érzelem, félelem és bizonytalanság van bennünk?

Anyaként a munkába állás gyakran esik egybe a fizikai elválással gyermekünktől, ami tovább nehezíti érzelmileg a döntést. Ez, köszönhetően annak a kettős gondolkodásnak, ami az anyaságot társadalmilag leírja, nagyon éles váltást jelent legtöbbünknek. Mert az anya “dolga” ugye, hogy három évig egyedül gondozza a gyermekét, mert bármilyen más megoldásból hátránnyal jön ki az utód. Utána viszont, a harmadik születésnapon irány az óvoda és a nyolc órás munkarend, a többit pedig tessen megoldani. Ez nem tűnik túl vonzó alternatívának, főleg, mivel a versenyszférában a kötelező túlóra kimondatlanul is a munkaidő részét képezi, így az addig teljes munkaidős anya az ébren töltött órák nagy részében távol lehet a gyermekétől.

Érkezz felkészülten a megbeszélésekre!

Akkor mégis mit tehet egy anya, egy család, ha nem szeretné elfogadni ezt az álszent, természetellenes helyzetet? A legfontosabb, hogy nem szabad passzív áldozatként viselkedni, és valamiféle felsőbb akaratnak engedelmeskedve vonulni a képzelt tömeggel. A másik véglet, amikor a teljesen megzavarodott és bizonytalan anya akkor is vállal következő gyermek(ek)et, amikor tudja, hogy már addig is meghaladta az erejét a magányos családösszetartás, ezzel nagy terhet vállalava, a bizonytalan változás elodázása miatt.

Ez a két, nagy áldozatokat követelő “döntés” mind arról szól, hogy adott pillanatban könnyebbnek tűnik nem dönteni, nem változtatni, mint nyakunkba venni az új terheket. A passzivitás helyett én mindenképpen az aktív felelősségvállalásban hiszek, és mindenkit erre ösztönöznék. De mit tehetsz, ha szeretnéd továbbra is a saját kezedben tartani az életed, a családod jövőjét? Gondolkodj lépésekben! 

  1. El kell fogadnod, hogy nem a számokról szól minden – hiába fontos a családi kassza állapota, a munkaórák, az ovis, bölcsis férőhelyek száma és a logisztika, ha nem kalkulálsz a saját és a gyermeked érzéseivel, nagy bukta lehet a dolgozó anyu projektből. Ne seperd a szőnyeg alá ezeket a fontos tényezőket, ha kell, egy barát vagy coach, esetleg egy női csoport segítségével dolgozd fel a saját érzéseidet, motivációidat, félelmeidet, hogy ne a nagy döntés után zuhanjon az egész csomag a nyakadba.
  2. Gondolkodj szélesebb skálán – oké, eldöntötted, hogy két gyerek mellett nem akarsz nyolc órában dolgozni. De ne ragadj le amellett, hogy az állásportálokon leszűkíted a keresést a részmunkaidős pozíciókra! Lehet, hogy a korábbi munkahelyeden is kialkudható a négy-hat óra, de akár egy teljes munkaidős állás is megosztható két négyórás kolléga között. De akár szabadúszó is lehetsz, vagy indíthatsz egy vállalkozást, ami jobban passzol a családi időgazdálkodásba. 
    Időben tervezz, tegyél lépéseket – a fenti pontból következik, hogy nem szabad az utolsó pillanatra hagyni a cselekvést.
  3. Készülj fel időben a változásra – ha már tudod, hogy mit is szeretnél a következő években megvalósítani, akkor könnyen átlátható, milyen lépésekre lesz szükség a megvalósításhoz. Vállalkoznál, vagy új munkahelyet keresnél? Esetleg tanulnál? Mindegyik időigényes dolog, állj neki még ma! 
  4. Gondoskodj magadról is – megvan a Vekerdy-féle kép, hogy a gyerekek kiszívják a véred, lerágják a csontod? Van benne valami, ugye? Ha a karriered szeretnéd újra sínre tenni, érdemes elgondolkodni azon, hogy egy elhanyagolt zombi energiaszintjével mit tudsz megvalósítani, hogyan tudod magadnak a legjobb pozíciót kiharcolni? A válasz: sehogy. Ez is plusz egy ok arra, hogy mozgósítsd a számodra elérhető külső segítségeket és igyekezz feltöltődni annyira, hogy a legjobb önmagaddal vághass neki a munkának. Vagy, legalább ki tudd adni magad a legjobb önmagadnak 😉
  5. Tudd, hogy mennyit érsz – oké, már tudom, mit szeretnék, hogy mi kell hozzá, hajt a lelkesedés, de akkor megállít valami. A benned élő nyuszi téged is elbizonytalanít, ha a saját értékedről van szó? Bizony, a szerénység belénk lett verve, mégis számba kell venni az értékes tudásunkat, képességeinket és tapasztalatainkat, és nem szabad elfogadni a parkolópályát csak azért, mert családunk van! Sok anyát láttam visszatérni a munkába, alacsonyabb bérbe és pozícióba, holott a képességeik alapján sokkal többet értek. Ne értékeld le magad, legyen reális képed a piaci értékedről, hidd el, hogy egy jól megszervezett vezetői munkakör is lehet olyan rugalmas, mint a jobb híján bevállalt asszisztensi. 
  6. Növeld az esélyeid a munkaerőpiacon – ha időben kezdted el a tervezést, és azt látod, hogy az évek során elavult pár ismereted, megfakult a nyelvtudásod, esetleg kitaláltál valami mást, amihez szükséged lenne új tudásra? A befektetett idő és energia, amit a magad fejlesztésére szánsz, sokszorosan megtérül, persze ha okosan csinálod. Ugyanilyen jó befektetés, ha profi önéletrajzzal, felkészülten pályázol, vagy ha tisztában vagy a jogaiddal munkavállalóként. Esetleg vállalkoznál? Ha elég széles körben tájékozódsz, máris sokkal kisebb kockázattal vághatsz bele az új dolgokba! 
  7. Kérj és fogadj el segítséget – Ahogyan a gyereknevelés, a munkakeresés is lehet akár teljes idős munka. Ne akarj mindent belezsúfolni a napodba, mert semmiben nem tudsz így rendesen elmerülni, és anyaként sem leszel jelen teljes szívvel. Oszd hát meg a feladatokat, a férjed mellett a családotok, a barátok, szomszédok és ha megoldható, fizetett segítség is legyen a tarsolyban, mert ezek nem csak az elhelyezkedés előtt, de utána is kincset fognak érni. 
A munka célok mellett egy jó közösséget is adhat.

Ha ezeket a lépéseket időben megteszed, azzal nem csupán a karrieredért teszel sokat, de a nyomást és a szorongató félelmet is minimalizálhatod, így az együtt töltött időben anyaként és nőként is jobban jelen leszel!

Nem érzed magadban még a lendületet, vagy kérdéseid, kételyeid vannak? Fordulj hozzám bizalommal!