Nem tudom, mit rontottam el! Itt vagyok, már megint ugyanabban a helyzetben, fogalmam sincs, hogyan tovább, nem vagyok képes erre, kiszállok, valaki segítsen!!! – sokszor érzed ezt, akár olyan helyzetekben, amit, ha belegondolsz, korábban már sikerült megoldani hasonló feladatokat? Ha képes vagy felismerni és aktiválni a saját belső erőforrásaid, hidd el, még a kudarcaid is érted fognak dolgozni.

Az erőforrás kifejezéssel gyakran találkozunk, elsősorban gyártási alapanyag, pénzügyi forrás vagy munkaerő kapcsán merül fel, de egyre többször használjuk arra, amikor a belső erőnk forrását, az erősségeinket próbáljuk megfogalmazni.

A belső erőforrások lehetnek megküzdési stratégiák, amiket a múltban sikeresen használtunk, pozitív képek a múltból, amik emlékeztetnek a tudásunkra, szerethetőségünkre, vagy akár olyan tapasztalatok, hogy a legkilátástalanabb helyzetből is sikerült idővel kievickélni. Ezek mind, amint aktiváljuk őket, olyan érzéseket kapcsolnak fel bennünk, amik segítenek megsokszorozni erőnket, önbizalmunkat, hitünket, ezáltal a teljesítményünket is.

Az erőforrás azonban nem egy beváltható kupon, amit bármikor megvillanthatunk, amint szükségünk van rá, hiszen sokszor, főleg a legnehezebb helyzetekben, nem is tudatosulnak bennünk, ezért érezhetjük újra és újra totálisan elveszve magunkat olyan helyzetekbe csöppenve, amit korábban már sikerült megoldani. Az erőforrásainkat meg kell ismerni, megtanulni, tudatosítani, hogy aztán az identitásunk részeként könnyen aktiválhassuk őket.

Az alagút végén álló megoldásainkhoz legtöbbször saját magunkon át vezet az út

Ez a folyamat hosszú és munkás, utána viszont a leghasznosabb munícióval vértez fel minket. Az erőforrások felfedezése nagyon széles körben, sok módon megközelíthető.

Kezdve a családi mintázatokkal, amik gyermekkorunk során ivódtak belénk, az érett felnőttként elsajátított tudásig gyakorlatilag sosem érhetünk a végére az erőforrásaink számbavételének. De hogyan tovább utána?

Nemrég találkoztam a legpontosabb megfogalmazásával annak a technikának, amit én is gyakoroltam korábban. A Gyereknevelés dán módra című könyvben olyan mintázatokat találtak a szerzők a szülők viselkedésében, amik nagy valószínűséggel magyarázhatják, miért tartoznak a dánok évek óta a legboldogabb nemzetek közé. Ezek közül az egyik az átkeretezés reflex-szintű alkalmazása.

Az átkeretezés röviden annyit jelent, hogy az általunk csak részben befolyásolható körülményeket, történéseket olyan módon világítjuk meg, amivel nem magunkra vetítjük a dolgok negatív aspektusait, hanem empátiával, megértéssel fordulva a világ felé, a megoldásokra és a tapasztalatokra fókuszálunk.

Gyakorlatilag egy zseblámpával a kezünkben keressük meg azt a szöget, amivel megvilágítva a helyzetet, a saját erőforrásaink segítségével feldolgozható formában láthatjuk az előttünk álló kihívást.

Ez a képesség sajnos nem lapul ott minden magyar gyermek tarisznyájában, ezért fontos, hogy ezzel a technikával legkésőbb felnőttként jó barátságba kerüljünk. Nekem nagyon sokat segített ebben a megoldásközpontú coaching, amit azóta is alkalmazok az ügyfeleimnél, akikkel közösen találjuk meg azokat a bevilágítási szögeket, amik eljuttatják őket a saját megoldásaikhoz, tovább bővítve belső erőforrásaik körét. 

Ha te is szeretnéd egy kis segítséggel a legtöbbet kihozni a saját erőforrásaidból, a leggyorsabb megoldás egy brief-coaching ülés lesz, ha pedig akár rögtön belefognál, várlak a legközelebbi Nő a TÉT workshopon, ahol ezzel a témával fogunk mélyebben foglalkozni Gaál Szilvia irodalomterapeutával.