Ugye milyen egyszerűnek tűnt ez a munkadolog a babázás káoszából? Emlékszel, hányszor mondtad ki az első hónapokban: nem tudom, miben fáradtam el annyira a munkában? Az egész kis hobbizásnak tűnhet, minimális felelősséggel, rendszeres visszajelzéssel a munkád eredményéről, és a munkaidő lejártával a korlátlan szabadság érzése várt. Mégis, milyen probléma lehet abból, hogy újra elkezdjek dolgozni, amikor úgy döntök? Legfeljebb majd munkaidőben pihenek…

Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ha nem indulsz neki tudatosabban a dolognak, elég nagy pofára esés lehet a vége. Ha ugyanis csak pár héttel a visszatérés előtt jut eszedbe, hogy még nem tudod, ki fogja a gyereket beszoktatni, ki megy érte, ha elhúzódik a tárgyalás, vagy leszakad a felsővezeték, lebetegszik AKÁRKI, vagy hogy egyáltalán ezt a munkát szeretnéd-e végezni (és ennyi órában) a következő években, akkor már elkéstél. És itt nem csak te szívod meg, de a családod is.

Igazságtalan lenne azt mondani, hogy ez csak az anya felelőssége lenne, de mivel te voltál eddig együtt a gyerekkel, leginkább neked kell bevonni a család többi tagját a közös gondolkodásba, ha szeretnéd, hogy az átmenet minél kevésbé legyen rázós. De mi az oka mégis, hogy ennyire komplikált ez a történet?

Összeszedtem neked 9+1 pontban:

  1. Megváltozik az életterületek súlya – alkalmazkodni kell a család új dinamikájához. Bizony, ez sok lemondással is járhat, de ez is változik az évek során, ráadásul az sincs kőbe vésve, hogy csak az anya karrierjének a rovására kell, hogy menjen a család harmóniája. Hallgass a saját megérzéseidre, majd dönts hideg fejjel.
  2. A személyes motivációk, érdeklődési területek is megváltozhatnak. Amikor először mentem szülési szabadságra, viccesen azt mondtam a főnökömnek, hogy igyekszem a megbeszéltek szerint visszatérni a munkába, kivéve,ha ráébredek, hogy innentől nekem szappant kell főznöm. Mit ad Isten, szappant nem főztem, de az új helyzetemben olyan inspirációkkal találkoztam, amik megváltoztatták az ideális munkáról alkotott képem.
  3. Manapság még mindig elsődlegesen az anya felelőssége a gyermek gondozása – ez befolyásolja az elérhetőséget, rugalmasságot. Érdekes módon a bölcsiben nem kérték el az apuka telefonszámát első körben, és az ovis szülőin is színtiszta női banda gyűlt össze. Valahogy ez tűnik kézenfekvőnek, és tudatosan kell határt szabni annak, hogy a társadalom “anyaképe” mennyire befolyásolja az életetek. A beteg gyerek miatt úgyis téged fognak hívni, a további lépések már a családi felállástól fognak függeni.
  4. Megváltozik a kisgyermeket nevelő nők értékelése a munkaerőpiacon – más erősségeket kell kidomborítani.  “Azt várjuk el a nőktől, hogy olyan anyák legyenek, mint aki sosem dolgozott, és közben úgy dolgozzanak, mint akiknek sosem volt gyermekük”, állítja az amerikai szállóige. Ha nem számolsz ezzel, nagy csalódások is érhetnek a munkában.
  5. Hosszabb kihagyás után időt igényel visszarázódni a dolgozó nő szerepébe. Hogy állsz az iparági hírekkel? Ki van tisztíttatva a kiskosztümöd? Meg tudnál tartani két nyelven egy előadást a munkakörödről? Egyáltalán, képes vagy csípőből a felnőtt nyelv használatára? Nekem a múlt héten is sikerült egy ügyfélnek úgy visszaadni a leesett zsebkendőjét, hogy “várj, lepottyant a zsepid!”
  6. Az anyagi biztonság szülőként kiemelten fontos szempont; Anyaként akkor is ismerni kell a munkaerőpiaci lehetőségeinket, ha pillanatnyilag nincs szükség a jövedelmünkre a családi kasszában, mert ez bármikor megváltozhat. Ezt nem is ragoznám, de felelőtlenségnek tartom azt, hogy anyák tömegeit tegyük kiszolgáltatottá azért, mert azt sulykoljuk, hogy az ő dolguk semmi más, mint a gyereknevelés. Mert egy megváltozott helyzetben nem lesz ott mellettünk, helyettünk senki, aki átvállalná a feladatainkat.
  7. Saját képességeink, lehetőségeink feltérképezéséhez külső szemmel is meg kell vizsgálni a helyzetüket. A világ változik. Te is megváltoztál, valószínűleg inkább az előnyödre. De ezt sokszor nem is látod belülről. Ha valakivel közösen végig tudod gondolni a saját erőforrásaid, erősségeid, fejlődési pontjaid, akkor a végén sokkal komplexebb énképpel léphetsz ki a világ elé.
  8. A munkába visszatérés gyakran egyszerre történik meg a gyermek, gyermekek közösségbe szoktatásával. Ez lelki, anyagi és logisztikai felkészülést igényel. Nem lesz elég a tuti munkaszerződés, a biztos hely az oviban és az ugrásra kész nagyszülői gárda sem, ha te közben valahol elvesztél a folyamatban. Ha fogalmad sincs, miért is történik mindez, kinek az érdekét szolgálja és mit érzel majd hétfőn reggel, amikor el kell engedned a kezét és valaminek vége lesz… Erre is fel lehet valamennyire készülni, amivel megúszhatod, hogy kirepülj az érzelmi hullámvasútból.
  9. Szülőként fontos sarokkövei, példaképei vagyunk gyermekeinknek, ennek fényében is érdemes ránézni a döntéseinkre. A vizsgálatok szerint a dolgozó anyák gyermekei nagyobb eséllyel fognak maguk is sikeres karriert befutni. A legfontosabb mégis az, hogy egy boldog, önazonos, hiteles anyaképpel sokkal könnyebben tudnak majd azonosulni, mint egy szenvedő, magát kizsigerelő roncstól, aki aztán mindegy, hogy dolgozik-e vagy sem.
Tudatos felkészüléssel kivédhetők a csapdák

+1 Az önbizalom faktor. Hogy szeretnél magadra gondolni. amikor elképzeled magad dolgozó anyaként? Valakit, aki izzadtan, kócosan, zacskókkal a fülén rohan egyik helyről a másikra, egyik feladatból a másikra, vagy egy magabiztos, jól szervezett, a helyzethez képest nyugodt nőt látsz magad előtt? Ha az utóbbi a célod, de segítségre lenne szükséged a megvalósításban, fordulj hozzám, és közösen újratervezhetjük a karriered!