A gyerekek az iskolában, oviban, bölcsiben. Elindult a mosás, a mosogatógép, gyorsan rendbeszedted a lakást. Kis tálcán kávét, vizet, gyümölcsöt egyensúlyozol az asztalodhoz. Kényelmesen elhelyezkedsz a székedben és kinyitod a laptopot.

Mi ez, csak nem valami váratlan szabadnap? Egyedül otthon, idilli nyugalomban üldögélni a gép előtt? Nem. Ezt jobb helyen otthoni munkavégzésnek (home office-nak) hívják, és rendesen meg is fizetik.

Hogy mi is az az otthoni munkavégzés? Nem egy konkrét munkakör, sokkal inkább egy munkavégzési forma, sőt leginkább egy munkavégzési kultúra. Éppen ezért okoz gondot ennek a meghonosítása egy posztszocialista országban. Mert a gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a munkavállalók a munkaadó által meghatározott kereteket betartva, az iroda, telephely területén kívül látják el a munkájukat, kibújva a teljes ellenőrzés alól.

Nem hangzik nagy dolognak, ugye? Persze, ez nem minden munkakörben működik, hiszen a pék nem mondhatja (vagy mégis?) hogy holnap otthon süti meg a kiflit… És ez a dolog rákfenéje: hogy Márti, a recepciós mit szól majd ahhoz, hogy Jutka, az adminisztrátor otthon maradhat, neki meg be kell bumlizni az irodába?

Emellett sok vezető fő ellenérve, hogy amint nem lát rá arra, hogy mit csinálnak a beosztottjai, azok biztosan nekiállnak lustálkodni és a munka marad a nyakán.

Ezek miatt mondom azt, hogy kultúra kérdése, mennyire nehéz bevezetni az otthoni munkavégzést egy vállalatnál. Ahol a munkatársakat gyerekként kezelik, nem bíznak meg bennük, nincs átlátható elvárásrendszer, ott sok munka árán lehet csak hatékonyan működtetni ezt a munkavégzési formát. 
De ez nem lehet érv amellett, hogy a magyarországi cégek ne vezessék be a home office-kultúrát! Mert igény mindettől függetlenül van rá, a munkavállalók pedig azt a céget választják, amelyik nekik kedvez. Nem szeretem a generációs elméleteket, mert szerintem nagyon beskatulyáznak, de az igaz, hogy a fiatal munkavállakóknak nagyon fontosak a rugalmas munkakörülmények, és erre a cégeknek is reagálni kell.

Az csak mázli, hogy ez nekünk, kisgyerekes szülőknek is tökéletes megoldás, hiszen az utazási idő megspórolásával, vagy a rugalmasabb időbeosztással sakkozva sokkal könnyebben lehet logisztikázni a családot, ellátni a maradék (rengeteg) feladatunkat. 

Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió országaiban a munkavállalók mindössze 5 százaléka dolgozott 2017-ben távmunkában. A luxemburgiak 12, a dánok 8,6, az izlandiak 7,2 százaléka. A belgáknál 6,9, a franciáknál 6,8, az észteknél 5,9 százalék volt ez az arány. Magyarországon 2,5 százalék, a románoknál, bolgároknál 0,5 százalék alatti.

Az otthoni munkavégzés technikai háttere ma már nagyon könnyen elérhető, ez jelenti a legkisebb feladatot, arról nem is beszélve, hogy mennyit spórolhatnak azok a cégek az irodák területén, a fenntartási költségekben, ha átlagosan csak a dolgozók felét kell kiszolgálniuk egy nap. 
Az, hogy egy cég mennyire ad szabad kezet egy vezetőnek, vagy a munkavállalóknak, egyéni vállalati döntés kérdése. Az biztos, hogy nem ideális a teljesen otthonról való bedolgozás, mert nagy az esély az elmagányosodásra (hosszú távon) , de a lehetőség biztosítása nagy motivációs erővel bír. 

Ma már arra is van lehetőség, hogy a vezető lekövesse, a munkatárs mennyire hatékony otthon, illetve vannak olyan rendszerek, amik egy interaktív felülettel azt is ellenőrzik, a munkatárs dolgozik-e a munkaidőben (vagy inkább elugrott a turkálóba bálát bontogatni 😉).

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy az az álszent, “otthoni munkavégzésnek” nevezett dolog, amikor a munkahely nagy kegyesen megengedi, hogy betegen, vagy a beteg gyereked ápolva dolgozz otthonról, gyakran ingyen (mert igazából táppénzen vagy), pont az ellenkezőjét éri el. Szabadság és rugalmasság helyett betör a magánéletedbe, és a regenerálódáshoz való jogodtól foszt meg. 

Én sokat dolgoztam “hómofiszban”, volt, amikor csak alkalmanként, volt, hogy rendszeresen, heti több napban és volt, hogy teljes munkaidőmben. Kellett hozzá egy stramm internet előfizetés, egy kényelmes munkaállomás, aminek nem a mosatlan ruhakupac adott festői hátteret, néhány elegáns blúz és egy jó adag önfegyelem. Mert aki tudja magáról, hogy az otthon töltött munkanapokon csak tologatni fogja maga előtt a feladatait, annak nem érdemes rendszeresen így hátráltatnia magát. 

Ami még nagyon érdekes hozadéka volt az otthoni dolgozói karrieremnek, hogy sokkal inkább felelősséget vállaltam a munkámért, így hatékonyabb, gyorsabb és eredményesebb lettem. Megint csak saját példa, hogy én nagyon szerettem az irodában szociális életet élni (ezzel persze rengeteg időm ment el), ezt kiiktatva heti húsz órában sikerült a negyven órás munkaköröm mérőszámait hozni.

Sokkal önállóbb lettem, a döntések előtt ritkábban kértem mások segítségét, a feladataim könnyebben optimalizáltam.

Ezek mind nagy segítséget jelentenek a vállalkozói létben is, ami egy (oké, jó nagy) lépés az otthonról való bedolgozás után.

Te dolgozol, dolgoztál otthonról? Milyennek képzeled az ideális munkát, munkavégzési formát? Szeretnél így dolgozni, de nem tudod, hogy érd el? Egyéni és csoportos Karrier újratervezés keretében ebben is segítek neked!