“Baromira egyszerű dolog ez a selejtezés: én is évente megcsinálom, egy hétvége alatt megvan. Akinek ez nem megy, az csak kifogásokat keres!“

Te is hallgattad már ezt a süketelést, mosolyogva, magadban közben elküldve a jóakarót a búsba? Akkor te is tudod, hogy az igazi selejtezés dolog nem az, amiről mindenki beszél, amit magazinok fényes lapjain hirdetnek és amire egész iparág épült.

A selejtezés – tünetkezelés. Mert lehet, hogy van valami, ami zavar, talán a kupi, vagy az állandó takarítás, a párunk zsörtölődése…

De igazából a háttérben az örök elégedetlenség érzése dolgozik, amit nem lehet elaltatni sem a felhalmozással,sem a selejtezéssel. Mert valamiért nem vagyunk boldogok azzal, amink van.

Akkor sem, ha csak most vettük meg, vagy ha éppen giga leárazás során jutottunk hozzá, sőt akkor sem, ha mások irigylik tőlünk. 

Van olyan, akinek tök kupis az élete, csomó dolgot gyűjt, aztán mégsem boldogtalan, mert pont az van neki, amit akart. Simán lehet. De, ha a gond nem a cuccal van, akkor a selejtezés is csak ideig-óráig segít, lassan visszakúszik a lom az életünkbe. Mert rosszul kezdtünk hozzá… 
Nézzük, mikor felesleges belevágni a zsákolásba és milyen lépések után érdemes nekiállni selejtezni! 

Amikor ne selejtezz… 

  1. Szélsőséges érzelmi trauma megélése közben: szakítás, gyász, összeomlás – ezeknek mind lehet köze az életedben felgyülemlett lomokhoz, de fontos, hogy előbb kicsit kerülj közelebb a nyugalmi pontodhoz, mielőtt elkezdenéd a selejtezést. 
  2. Hirtelen felindulásból: mielőtt vendégek jönnek, hogy beférjen a szekrénybe a sok új cucc, vagy hasonló átgondolásra lehetőséget nem adó helyzetben.
  3. Ha másnak szeretnél ezzel megfelelni: vagyis csak a csesztetés megszüntetése végett. Ilyenkor érdemes magát a kapcsolatot megvizsgálni, és ha jogos a másik kérése, átbeszélni egymás nézőpontját, és utána csak meggyőződéssel cselekedni.
  4. Mások helyett: nem szép dolog a hétvégére elutazó párunk helyett bezsákolni a totál feleslegesnek vélt cuccait, ha ennek mi sem)örülnénk fordított helyzetben. Sőt, bizonyos kor felett a gyerekeket is érdemes bevonni az ő cuccainak az átválogatásába, de legalább jelezni feléjük a terveinket. 
Ha a sok túl sok, vagy túl kevés, érdemes foglalkozni vele.

De akkor hogyan álljak neki?! 

  1. Ismerd meg a felhalmozás okát!: Vajon van valami, ami miatt a zavaró cucc csak úgy összegyűlt és maga alá temetett? Talán bizonytalan voltál, hogy a te élethelyzetedben mire is van szükséged? Vagy egy összeköltözésnél nem vállaltad a konfliktust a pároddal és így két háztartásnyi cuccal éltek együtt? Vagy nem tudsz nemet mondani az ajándékokra/akciókra? Vagy nem látod helyesnek kidobni, ami nem kell? Ezernyi ok húzódhat a háttérben és mind rólad beszél. Nézz csak végig a dolgaidon és keresd meg az okokat!
  2. Keress motivációt, jutalmat!: Oké, több hely lesz pakolni, de ehhez elég lett volna nagyobb lakásba költözni, nem? 😉 Tényleg jó, ha tudod, miben lesz jobb az életed, ha befejezed a selejtezést. Képzeld el magad a kiselejtezett életedben! Ha úgy érzed, hiányzik valami, vagy rögtön indulnál vásárolni, fuss még egy kört az előző kérdéssel. 
  3. Önismeret, önismeret, önismeret: keresd meg, mi az, ami igazán fontos neked, és hogyan lehetne ezekkel a dolgokkal megtölteni az életed! Ha a megfelelő gondolatok, szokások és emberek töltik ki a mindennapjaid, akkor nem a webshopok kínálatának pörgetésével fogod tölteni üres perceid. 
  4. Kérj segítséget!: Amikor megvan a miért és a hogyan, akkor jöhet a kivel is. Nem kell, hogy feltétlenül az egész család veled zsákoljon, de fontos, hogy ők is be legyenek vonva a maguk szintjén. Ha pedig még több támogatásra lenne szükséged, akkor jöhetnek a barátnők, vagy, ha igazán alaposan szeretnél felkészülni, a NŐ a TÉT! áprilisi workshopja a selejtezés témáját fogja kivesézni!

Ha sikerül őszintén megkeresni a selejtezés igényének és akadályainak az okait, ezzel szembenézve jó eséllyel elkerülheted a selejtezős jojó-effektust, és pont azzal töltheted meg az otthonod – és az életed – amivel és akikkel elégedett lehetsz.