Hú, ettől a harctér szótól most én is megijedtem kicsit. Azonban, ha elolvasod a listát, re is látni fogod, hogy nem könnyű a terep, amin magunkat átverekedve, egy kiadós lomtalanítás után elérhetjük, hogy a lelkünk is tisztább, könnyebb legyen.

De miért van szükséged érzelmi lomtalanításra? Hát mégsem az a lényeg, hogy kipucolom a házat, és a pincétől a padlásig kidobálva minden felesleges dolgot, a lelkem is megkönnyebbül? Rossz hírem van: sajnos ez nem így működik, és ha nem figyelsz a belső lomokra, sajnos a fizikai síkon sem fogsz tartós eredményeket elérni. 

Persze könnyebb ráérezni a lomtalanítás, minimalizálás ízére a tárgyak szelektálásával, ezért hasznos is ezzel belekóstolni a dologba. Azonban már maga ez a folyamat is felhozhat olyan lelki, érzelmi lomokat, amikkel kezdeni kell valamit. 

Mert jó dolog látni is a változást, ez pedig erőt, lendületet adhat a további munkához. 

Sokszor csak azt érezzük, hogy egy-egy gondolat, érzés megakadályoz minket a selejtezésben. Ha magunkat “gyűjtögető típus”-nak látjuk, vagy felvillan bennünk a piros lámpa, ha valamit ki szeretnénk dobni, akkor azzal azonnal kell foglalkoznunk, különben nem fogunk egyről a kettőre jutni. 

De mi van azokkal az érzelmi lomokkal, amik a mindennapjainkban béklyózzák le a lelkünket? 

Míg a fizikai lomokat viszonylag egyszerű felismerni és megszabadulni tőle, a lelki lomok sokszor csak komoly önvizsgálattal fedezhetőek fel és hatástalaníthatóak. 

Mert lehet neked a legminimalistább lakásod, a legrendezettebb életmódod, ha ezzel az öt érzelmi lommal nem nézel szembe, attól még ugyanolyan nyomorultul érezheted magad, mint amikor még egy merő káosz volt a környezeted. 

De nézzük is meg, mikkel kell megküzdened!

1.Megbánás és bűntudat

Ezek az érzések elsősorban azért felelősek, hogy a fókuszunkat a jelen helyett a múltba tereljék. Újra és újra eszünkbe jutnak a korábbi – feltételezett – hibáink és ballépéseink, és a meg nem lépett lépések (… Hogy miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?!?), ezek pedig a jövőbeni döntéseinket is megnehezítik.

Amíg a bűntudat és a megbánás dolgozik bennünk, saját magunk szeretete is nehezebb, ezért is nagyon fontos, hogy tudjunk megbocsátani magunknak. Persze ez nem egyenlő a hibák szőnyeg alá söprésével, de egy ponton el kell fogadni, hogy a tévedéseink, hibáink is mi vagyunk, egy hiba pedig nem teszi semmissé az erősségeinket. A felismerés és feloldozás után ezekkel a tapasztalatokkal gazdagabban, bölcsebben tudjuk folytatni az életünket.

Könnyű fej, könnyű szív – az érzelmi selejtezés eredménye

Amit ma megtehetsz, az, hogy kicsit elnézőbb vagy magaddal és az egyes hibáidból nem vonsz le következtetéseket. Ha eltörsz egy poharat, ahelyett, hogy azt mondod: “Béna vagyok, mindig is az voltam!” , mondd azt, hogy: “Ez a baleset bárkivel előfordulhat, most én törtem el valamit, ez van.” Ha képes vagy a tükörbe nézni és azt mondani, “megbocsátok”, jó úton haladsz.

2. Félelem és aggódás

Lássuk be, ebben mi, anyák, verhetetlenek vagyunk! Az álmaink eléréséért vállalt kockázatoktól visszariadunk, de ez semmi ahhoz képest, hogy a folyamatos aggodalmaskodással (aminek célkeresztjében legtöbbször a gyerekeink állnak) gyakorlatilag minden ébren töltött percünkben esszük magunkat belülről! A sok “mi lesz, ha…” kezdetű mondattal megbénítjuk magunkat. Mert a legrosszabb kimeneten pörgünk, elveszítve szem elől a helyzetekben rejlő lehetőségeket.

Nem kell persze semmibe venned a veszélyeket, de ha állandóan a legrosszabb eshetőség lebeg a szemed előtt, jobb, ha nem cselekszel azonnal. Inkább gondold végig (sőt, írd le!) a lehetséges legjobb és legrosszabb kimenetet. A valóság úgyis valahol a kettő között lesz.

Ha egy helyzetben valószínűleg csak a büszkeséged csorbulhat, akkor érdemes visszatérni az első ponthoz, és megengedni magadnak a hibázás lehetőségét. Érdemes lehet külső szemszögből is ránézni a helyzetre, egy barát sokat segíthet ilyenkor.

3. Bizonytalanság és pesszimizmus

Hát, ez sem új keletű dolog. A negatív belső hang gyakorlatilag folyamatosan megszólalhat, ha valami újba vágnánk. Ezek gyakran a korai gyerekkorunkból erednek, lehetnek családi minták, amikkel fontos szembenézni, mert nem csak gátló tényezők, de veszélyesek is lehetnek.

Ezeket a mondatokat sajnos nem lehet a lukas fazekakkal együtt kikukázni, de tudatosítva őket elkezdhetünk megengedőbbek lenni magunkkal szemben, sőt, kedvesek is, a változatosság kedvéért.

Ha sikerül fülön csípned egy ilyen kijelentést, zsigeri reakciót, érdemes utána megnézni, miben hátráltat ez téged és akár kezdd el direkt pozitív üzenetekkel bombázni magad, hogy megerősítsd ezt a pontot.

4. Irigység és elégedetlenkedés

A mai online életterünk kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy a valóstól totálisan eltérőképet mutassunk magunkról, az életünkről. Ebbe a játékba pedig sokan beszállnak, ami a közösségi média felületeket egy retusált életmód magazinná teszi, aminek ráadásul a saját ismerőseink a főszereplői, kiegészülve olyan, valódinak tűnő emberekkel, akik hivatásszerűen űzik a képmutatást.

Nem csoda, ha néhány perc böngészéssel bekúszik a küszöb alatt az elégedetlenség és az irigység érzése. Ezek pedig nagyon lehúznak. Az elégedetlenség akár hasznos is lehet, mert ez motivál a fejlődésre, az innovációra. Viszont a korábban nem szükséges dolgok iránti vágy felkeltése (klasszikus marketing eszköz btw) oda vezet, hogy folyamatosan kevésnek látjuk azt, amink van, legyen a boldogság kulcsa egy kütyü, divatcikk, kisállat, élmény, pasi vagy gyerek.

A közösségi média kritika nélküli követése szorongást okoz.

Az irigység pedig abból a hibás feltételezésből indul ki, hogy az élet egy zéró összegű játszma, és csak egy valaki lehet a nyertes, a másik kárára.  Ez annyit jelent, hogy nem engeded meg magadnak, hogy boldog és elégedett légy, amíg a másik nem veszíti el azt, amije van. Ez a feltételezés nem csupán hibás, de erősen önszabotáló.

Ha tudatosítod magadban, hogy mások boldogsága nem kisebbít téged, ha megtanulsz örülni mások sikereinek, akkor ezt a terhet is kiselejtezheted. Kezdd például egy kis online diétával!

5. Mérgező kapcsolatok

Igen, sajnos nem csak a belső meggyőződéseink húzhatnak le érzelmileg, de az emberi kapcsolataink is. Talán ezekkel a legnehezebb dűlőre jutni, mert attól félünk, hogy megbánthatunk másokat, vagy végül egyedül maradunk, ha mindenkivel, akivel konfliktusunk adódik, megszakítjuk a kapcsolatot.

Szerencsére valójában erre csak ritkán van szükség, fontos azonban, hogy sikerüljön megszüntetni azt a helyzetet, amikor mondjuk folyamatosan lehúz egy panaszkodó kolléga, vagy egy rivalizáló, kritikus jóbarát. A kapcsolat fenntartható úgy is, ha addig lazítod a szálakat, amíg elég távol kerültök egymástól ahhoz, hogy meghúzhasd a határaidat.

A határokra azért van szükség, hogy ne legyél kiszolgáltatva ezeknek az embereknek, és hogy, akaratodon kívül, ne menj bele egy egyenlőtlen kapcsolatba. Ha a másik valóban fontos neked (és ez jó teszt is lehet), akkor mindenképp érdemes kiteríteni a kártyáidat és őszintén beszélni vele. Elmondani neki, hogy milyen fájdalmat érzel most, és hogy a mostani felállás helyett milyen formában éreznéd magad jól vele. Ezzel teheted meg a legtöbbet azért, hogy megszabadulj a kapcsolat okozta érzelmi tehertől.

Szerkeszd gyakran és könyörtelenül az életed. Végtére is, ez a te mesterműved.


Nathan W. Morris

Te milyen érzelmi lomoktól szeretnél megszabadulni? Pontosan meg tudod mondani, hogy hol gyűltek fel a nehezékek, vagy csak sejted a súlyukat? Egy jó coaching beszélgetés segít megtalálni a legfontosabb pontokat és megtapasztalni a könnyű lelkű önmagad. Fontos, hogy tudd, nem kell egyedül kilépned a harctérre!