Hiába jár jól mindenki, ha a szervezetek támogatják a nők mentorálását, az egyenlőtlen esélyek akkor is átszövik a karriert építő nők munkanapjait, derült ki a múlt heti A Nők és a mentoring konferencián.
A viszonylag szűk, erősen nők dominálta körben megrendezett konferencia ennek ellenére hiánypótló és nagyon tartalmas volt. Férfiakkal ugyan leginkább az előadók között lehetett találkozni – egyikük meg is jegyezte, hogy a legutóbbi, a családok szerepeit boncolgató konferencián csak férfiak akarták megadni a válaszokat – de remélem, hogy a rendezvény üzenetei a résztvevő nagyvállalatok vezetőihez így is eljut.
Az előadók nagyon jó arányban képviselték a vállalati és a szolgáltatói oldalt, a témák pedig a társadalmi nemi szerepektől a vállalati mentor programok konkrét buktatóiig járták körbe a nők mentoringjának kérdéskörét.
Nem számoltam ugyan, de fogadni mernék, hogy a legtöbbször elhangzott mondat a “Valójában nincs női mentoring, csak mentoring van” lenne. A mai magyar társadalomban nehéz ilyen “dzsender” dolgokról beszélni, természetesen egyenlőség van, a nők nők, a férfiak pedig férfiak. Azért persze voltak próbálkozások, mert a nők nők általi mentorálásának azért vannak előnyei, de ez inkább a hasonló a hasonlót elvén alapult (azonos problémák, élethelyzetek).
A nők mentoringjában az az üzenet jött le legerősebben, hogy a női mentorok számára inkább fekszik egy empatikus, támogató mentorszerep, mint az útmutató, kapcsolataiba bevonó mentorstílus. És miben mások a női mentoráltak? Elsősorban abban, hogy nem mernek mentorálást kérni, főleg a gyakran atyáskodóan viselkedő férfi vezetőktől.
Az is kiderült persze, hogy mind vállalatokon belül, mind a szervezetek között működnek jó mentor programok, amik pont a keretrendszereik miatt biztosítják a mentori kapcsolatok minőségét, valamint azt, hogy minden résztvevő azonos képet kapjon a folyamatról és a felelősségekről.
A női előadók szívesen osztották meg tapasztalataikat, amit mentorként és mentoráltként szereztek, és talán a félresiklott történetek tanulságosabbak is voltak, mint a sikersztorik.
A pörgős, feszes program miatt az ember egy idő után úgy érezte, hogy egy jó beszélgetésben vesz részt, amiben egymásnak felelgetnek az előadók. Semmiképpen nem volt ez egy poros, önismétlő konferencia, ezt már maga a téma is előrevetítette.
Nekem külön érdekes volt, hogy többször felmerült a mentoring és a coaching elhatárolása, és természetesen a dolgozó anyák mentorálásáról is érdekes információkat hallottam.
Mindent egybevetve, egy kompakt, inspiráló és igazi párbeszédre sarkalló volt ez a szerdai nap, nagyon bízom benne, hogy hasonló témákkal találkozhatunk majd a BaBér és a HR Portál következő konferenciáin is! Nem, kérdés, lenne pár ötletem 😉
Anya cipőjében 