Te mire gondolsz, amikor valaki arról panaszkodik, hogy a családtagjai nem segítenek neki? A szülei dolgoznak, a párja nem partner a feladatokban, a gyerekek fülük botját sem mozgatják, a testvérei messze laknak, a rokonok meg csak kiszolgálást várnak, ha egyszer benéznek. Valóban eláshatja magát az ilyen család?

Nem hiszem. Ahogyan a panaszkodó ismerős, úgy a család egyes tagjai sem teljesen felelősek a helyzetért. Megoldásfókuszú coachként persze alapból nem javaslom, hogy bűnbak állításával, vagy a problémában való dagonyázással húzzuk az időt, de ha kicsit ránéztünk az okokra, érdemes a megoldásokról is beszélni.

Az egyén mindenekfelett

Ma már nem vagyunk annyira egymásra utalva, mint az ősközösségben. “Simán” lehet élni emberi kapcsolatok nélkül is. Az adott – és sokszor azt gondoljuk, megváltoztathatatlan – családi kapcsolatok helyett a baráti, élethelyzetünkhöz rugalmasan alakítható kapcsolatokat keressük, amiből, ha az nagyobb alkalmazkodást igényel a részünkről, simán kihátrálunk.

Ebből következik, hogy már a családi kapcsolatainkban sem megy annyira jól a konfliktus kezelés, az igényeink kifejezése. Ha nem tetszik, amit kapunk, megreked a kommunikáció. Pedig fontos lenne, hogy tudjuk kommunikálni egymással a saját szeretetnyelveinket, hogy jól tudjunk kérni, és segíteni is.

Ha úgy érzed, hogy nem szívesen kérsz segítséget a családtagjaidtól, mert nem azt kapod, amire igazán vágysz, három kérdést tegyél fel magadnak:

1. Valóban mire is vágyom, mi esne igazán jól?

2. Pontosan kommunikálom ezt, annak is érthetően, aki amúgy nincs bevonva, elkötelezve az én célom iránt?

3. Tisztázva van, hogy a családban kinek mi a feladata, vagy minden egyes dolgot külön kérni kell?

A család egy rendszer, ami alakulhat spontán, de egy nagyobb változás után érdemes tudatosan végiggondolni, átbeszélni a működését, hogy zökkenőmentesebb legyen az átállás.

Az önállóság mítosza

Sok beszélgetőtársam mondja azt, hogy őt nem arra neveltek, hogy másokra támaszkodjon, ő igenis megoldja az életét egyedül. Emögött ott az üzenet: Légy erős! Egyke, vagy legidősebb gyermekek sokszor hagyják így el a családi fészket, és ezzel tökéletesen jól el is vannak, amíg nem jönnek a gyerekek.

A gyerekek, akiket egy falu kellene, hogy felneveljen, és egy, jó esetben másfél szülő, akik “majd megoldják” maguk. Aztán vagy beleroppannak, vagy csak a gondozásra koncentrálnak, vagy rájönnek egy ponton, hogy a bár tényleg képesek mindenre, de ha félreteszik a büszkeségüket, akkor néha még töltődni is lesz idejük.

Az egymásra fordított idő sokszorosan megtérül

A család, rokonság, de akár a barátok, ismerősök köre, bár kezdjük azt gondolni, de nem csak a cuki babafotók mutogatására alkalmas kapcsolatok. Igaz, hogy a munkára fordított időnk és energiánk sajnos nem csökkent az elmúlt évtizedekben, de az együttműködésre igenis szükség van!

Mert aki néha panaszkodik, kér, az lehet gyenge, mert később majd ő lesz az erős, aki segít, ad. Egy családban szerencsére nem kell, hogy ez mindig teljesen kiegyenlítődjön, ezért sem szabad ezt a kapcsolatrendszert nagyobb ok nélkül feladni.

Ha úgy érzed, hogy az életed változásait egy szakemberrel szeretnéd kibogozni, keress meg bizalommal.