Változások túlélése, átélése, megélése – te mit választanál?

Ne akard kezelni a változásokat!

A változások az életünk láncszemek közti kapcsok, amik hol sűrűbben, hol ritkábban követik egymást. Néha lehetnek olyan szélesek, hogy szinte alig látjuk az életünk folytatását a túlparton. Ez pedig rémisztő érzés.

Akkor miért is nem kell “kezelni” a változásokat? A változásmenedzsment elméletei jó sok műszóval szeretik elhitetni velünk, hogy a változások kezelése pusztán technikai dolog, ugyanazzal a sémával bármikor tudunk hatékonyan reagálni a felmerülő helyzetekre.

Aki érezte már azt a nyomást, ami össze akarta roppantani, a félelmet, hogy egyszerűen nincs tovább, az tudja, hogy igazából kenhetjük a hajunkba a megoldási modelleket, ha csak kezelni akarjuk a változást, és nem megélni.

Igen, megint ott vagyunk, hogy ki kell engedni a kezünkből az irányítást, fejest ugrani az ismeretlenbe, nemakarom, kényelmetlen, küzdök vele, mint malac a jégen, de akkor is megtörténik a dolog, csak nem velem, hanem ellenem.

Aztán jön ez a kisgyermekes állapot, amikor szinte negyedóránként üt be a ménkű, tervezünk, készülünk, újratervezünk, válságmenedzselünk, esküszöm, a Fehér házban nem hoznak meg annyi fajsúlyos döntést egy nap, mint egy babaszobában. És ilyenkor már nincs idő ellenállni, mert több év szenvedéssel kecsegtet, ha nem állsz át a változások megélésére.

Szuper. De hogyan?

Nekem a coaching, nem meglepő módon, kitűnő önterápiának bizonyult. A legnehezebb mondatok, amikkel az évek során bombáztak az engem kezelő szakemberek, még persze én is magamat, legtöbbször úgy kezdődtek, hogy “…mi lenne, ha megengednéd magadnak, hogy…”. Szóval ezzel jövök én is!

Engedd meg magadnak…
…az időt. NEM KELL AZONNAL MEGÉRKEZNI. Van időd a bambulásra, a kétkedésre, a töprengésre, a próbálkozásra. Van időd, hogy befogadd, megéld, magadévá tedd az újat.
…a valódi érzelmek megélését. A várva várt dolgok nem mindig hozzák a várt érzéseket, inkább felültetnek egy hullámvasútra. Egy “rosszabb” helyzet elengedése is hozhat gyászt, és simán megkönnyebbülést is hozhat valami értékes elvesztése. Engedd el az elvárásaid, add át magad a pillanatnak, majd érkezz meg a célodhoz, ha elfogadtad és feldolgoztad ezeket a váratlan érzéseket.
…az önismeret “luxusát”, hogy tudd, mi billenti helyre a világod. Az önfejlesztés, önismereti munka leginkább a változások kezelésében fizetődik ki. Ha tudod, mi működik neked a legjobban, esetleg van pár ilyen speciális technikád, könnyen grabancon ragadhatod és kihúzhatod magad a kulimászból. Számomra egyértelműen a legműködőképesebb technika egy megoldásfókuszú ön-coaching, ezt csináltam úton a kórházba a kisebbik lányom születése napján is. De a lelki visszabillentőim között van az olvasás (ma már erősen irodalomterápiás szemlélettel), a tánc, és az értékes beszélgetések is.

A változások megélése tanulható, és szupererőt adhat

A változások lehetnek belülről kiinduló, önmagunk által kezdeményezett, vagy kívülről érkező, külső nyomás által megtörténő események. valójában nem az határozza meg a reakciónkat, hogy külső vagy belső a változás igénye, sokkal inkább az, hogy hogyan állunk bele a változásba.

Lehetsz passzív elszenvedő akkor is, mikor valójában te akarod a változást, és aktívan is reagálhatsz egy teljesen külső változásra. Például, amikor az első lányom kezdte a bölcsit, valójában az én döntésem volt, hogy visszamegyek dolgozni, mégis szenvedtünk a helyzettől, mert nem vetem magamhoz eléggé a kezdeményezést és az ezzel járó felelősséget. De amikor úgy alakult, hogy a szülési szabadság után nem fogok tudni a korábbi körülményeim között visszatérni a munkába, sikerült magamhoz ragadni viszonylag hamar a gyeplőt és most úgy érzem, hogy beletettem a megváltozott helyzetbe, amit csak lehet.

A változások lezajlását nem fogod tudni soha teljesen kontrollálni. Ami mégis változás-szakértővé tehet téged is, az, ha megtanulod a saját hozzáállásodat, a belsődben lezajló folyamatot megismerni, megélni és irányítani. Így csökken az ismeretlentől, a bizonytalantól való félelmed és a hullámvasút szükségtelen kanyarjainak száma is.
Emellett van még pár tippem, amit bevethetsz a következő körödön a hullámvasúton:

1. Ragaszkodj a rutinokhoz, építs ki új szokásokat! – nem véletlen, hogy az ovis beszoktatás mantrája is az, hogy ne legyen több változás egyszerre! Ha teheted, hagyj teret egy-egy új dolognak, és amíg ez az életterületed átépítés alatt is van, addig lesz menekülési útvonal a többi, szokásokkal kipárnázott fészekbe. Ha mondjuk munkahelyet váltasz, igyekezz megtartatni legalább a hétvégék ritmusát, amíg a hétköznapok fel is borulnak átmenetileg. Ha úgy érzed, minden forrong körülötted, keress kapaszkodókat, mint egy forró, habos fürdő kedden esténként, vagy egy reggeli feladatlista-ellenőrzés.
2. Figyelj az egészségedre! – ez elsőre kivitelezhetetlennek tűnhet, hiszen azt sem tudod, hol áll a fejed, éjjel álmatlanul forogsz és csak a csoki tart életben… De hidd el, rengeteget számít ez az egészség cucc, mert sajnos nincs belőle több. Nem egyszerű  váltani egy változásokkal teli időszak közepén (lásd 1. pont), de ha rendbeszeded az étkezésed, elkezdesz rendszeresen mozogni és aludni, netán kezelteted is a kisebb-nagyobb nyavalyáidat, egyszerűen nehezebben borítanak meg a változások! Ha úgy érzed, nem megy egyedül, olvass tovább 😉
3. Tudatosan válts nézőpontot (legyen például ez az egyik új szokásod…). A békaperspektívából sosem könnyű átváltani helikopter-nézetbe, de egy kis gyakorlás után szokássá válhat ez is. Játssz el azzal, hogy képzeletben kifaggatod a mostani helyzetről a többi résztvevőt, vagy akár a te jövőbeli önmagad, és míg a válaszokon töprengsz, észrevétlenül megnyílsz az új perspektívák felé.
4. Ne várj a segítségkéréssel! – Oké, de mit kérdezzek? Sokszor nem is a válaszokkal van a bajunk, hanem kell valaki, aki felteszi a helyes kérdéseket, odavilágít az elménk sötét sarkaiba, hogy más fényben lássuk meg a megoldásainkat. Erre egy jóbarát is alkalmas lehet, de ha szeretnél egy objektív segítőt, aki át is adja a jól kérdezés módszerét, mindenképpen keress meg egy coachot! De ugyanígy, ha más témában szorulsz támogatásra, egy pszichológus, karrier tanácsadó, dietetikus, vagy szakorvos megkeresése éppen a felelősséged és az erőd (És véletlenül sem a gyengeséged) bizonyítéka lesz.
5. Ventillálj, aztán állítsd le magad! – nagyon vékony az egészséges mezsgye, ami az energiavámpír panaszkodás és az önámító problématagadás között húzódik. Amiről ez az egészséges hozzáállás felismerhető, az akció. Mert, ha a ventillálás (aka panaszkodás) egy idő után átvált a megoldások, következő lépések keresésébe, akkor igenis hasznos volt felvállalni, kiadni és elfogadni  a negatív érzéseket. Tökéletes helyszíne lehet a ventillálásnak egy önismereti workshop vagy egy hasonló érdeklődésű nőket befogadó közösség is!
6. Éld meg a világod változásait a sajátodként! – sokszor a legnehezebb a környezetünk, a számunkra fontos emberek változásait elfogadnunk. A barátnőnk anya lett és sosem ér rá, a gyermekeink felnőnek és eltávolodnak tőlünk… Ilyenkor gyötörhet leginkább a FOMO (félelem a kimaradástól), a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzése. Azonban, ha ilyenkor is alkalmazzuk a változás megéléséről tanultakat és teszünk azért, hogy feldolgozzuk és befogadjuk az új helyzetet, máris újra a kezünkbe kerül a saját jóllétünk kulcsa.

Hiszek benne, hogy a változás megélése tanulható, sőt, tanulandó dolog, amit, ha elsajátítunk, feltétlenül adjuk tovább a gyermekeinknek is, így máris egy szupererővel indíthatjuk őket el a világba! Ha szeretnél még többet tanulni a saját, változásokra adott válaszaidról, várunk a következő Nő a TÉT workshopon, október 10.-én!