Ne foglalkozz a karriereddel! Helyette…

Ha elmész egy karriertanácsadóhoz, azt várod, hogy elmondja, hogyan legyél sikeresebb a pályádon, mit tegyél azért, hogy a karriered felfelé íveljen. Joggal várhatnád, hogy ezzel az egész életed pozitív fordulatot vesz, ez akár így is lehet. De ha már anyaként szeretnéd elérni ugyanezt a pillangó hatást, akkor valószínű, hogy nem a karriereddel kell kezdeni a változást.

Második kislányom születése után vágtam bele a karriertanácsadó és coach praxisom kiépítésébe, elindítottam az Anya cipőjében blogot és Gaál Szilvia irodalomterapeutával beindítottuk a Nő a TÉT mozgalmat. Minden szabad percemben cikkeket írtam, tanultam, egyéni és csoportos foglalkozásokat, találkozókat szerveztem és vezettem,  a fennmaradó időben pedig főleg anyuka és feleség voltam. Ez persze még mindig kiegyensúlyozottabb volt, mintha csak egy szerepbe ragadtam volna be, de mindig volt egy hiányérzet bennem, a fáradtságot már nem is említve.

Aztán jött a nyár. Előre tekintve láttam,  hogy valószínűleg az utolsó, amit hivatalosan is babázó üzemmódban tölthetek, és egyszerűen nem akartam kihagyni ezt a ziccert. Nem mondom, hogy kétségek és hezitálás nélkül,  de úgy döntöttem,  hogy ezen a nyáron adok magamnak pár hónap szünetet, amikor megpróbálom az életem többi területét is megélni, rendbe tenni, mielőtt bedurrantom a karrier rakétáimat!

Mit tettem az elmúlt három hónapban, ahelyett, hogy a karrieremmel foglalkoztam volna?

1. Rápihentem a munkára – bár minden anyuka pontosan tudja, milyen is két gézengúz kislánnyal végigpihenni a nyári szünetet, azért azt bizton állíthatom,  hogy a kötelező munka nyomása nélkül ez mégiscsak a pihentetőbb opció volt. Pláne, hogy nem egyedül kellett lekötnöm a gyerekeket, sokat bandáztunk, keveset főztünk, buli volt. 
2. Kapcsolódtam a gyermekeimmel – igaz, hogy a munka, mint olyan, kevesebb felelősséggel és kisebb terheléssel jár, mint egy kétéves meg egy négyéves terelgetése, mégsem merült fel bennem, hogy ne itthon töltsük ezt a nyári szünetet.  Valószínűleg lesznek olyan nyarak, amikor két és fél hónapnál kevesebb időt fogunk együtt tölteni, most felszabadító volt az érzés, hogy ezt megtehetjük. Persze nem voltunk egymás nyakában éjjel-nappal, csavarogtak is a lányok, de jó volt reggel nem rohanni, megállni a pillanatban, megfigyelni, megismerni őket és persze magamat is.
3. Visszakaptam az estéimet – hát igen, nem görnyedtem este a laptop fölé, így már fizikailag is könnyebb volt velem összebújni a kanapén… persze nyáron az bár alapból többször mozdul ki, de még a semmittevős estéken is megvolt esélye a kapcsolódásnak, beszélgetésnek, lazításnak. Ezt nem szeretném elengedni, ha nem is minden este, de a férjem szabad estéin én is szeretnék jobban jelen lenni (már, ha kibírom ébren…)
4. Tanultam magamról – például, hogy véletlenül sem fogok családi napközit nyitni 😉 De a viccet félretéve,  jó volt,  hogy leülepedhetett bennem az elmúlt év munkája. Rá tudtam nézni, hogy mit is élveztem igazán benne, mi hiányzott, és mire találtam mégis időt a munkamentes hetek során. Jobban megismertem a saját működésem, a szükségleteim, a kihívásaim a saját szerepeimben így, hogy azért sokszor éreztem, hogy teljesen lefárasztottam magam.
5. Anyagot gyűjtöttem – igen, ezzel nem tudtam leállni. Számomra nagyon tanulságos, izgalmas és inspiráló kapcsolódni és megismerni mások történeteit, dilemmáit, kérdéseit. Sok beszélgetésem alakult spontán úgy, hogy elindítson bennem egy gondolatot, érzést, amivel még “dolgom lesz”. Ezeket befőttes üvegben magammal vittem, hogy ősszel megdolgozzam őket.
6. Életmódot változtattam – ez egy fizikailag is jól megfogható eredménnyel járó “nemmunka” volt. Anyaként nem engedhettem meg magamnak, hogy az életmódom az egészségemet veszélyeztesse, de a változtatáshoz nem éreztem magamban elég erőt. Ezért fordultam egy dietetikushoz, aki két hónapig támogatott aktívan abban, hogy a funkcionális táplálkozásra áttérve visszanyerjem az egyensúlyt az életmódomban és így megszabaduljak egy nyomasztó betegségtől. Sikerült feltölteni a kimerült tápanyag-raktáraimat és lerepült rólam három hónap alatt 18 kiló. (A többin is dolgozom még, ősztől a mozgást is beépítve a napjaimba). Az eredményekről itt is olvashatsz.
7. Terveket szőttem a jövőre – álmodozni csak lehet? Bizony, sikerült néha a nemdolgozós időszakban is a közeledő hónapokra, évekre gondolni… én alapvetően egy ötletgyáros, impulzív alkat vagyok, és külön hasznos volt, hogy az egyes ötleteknek adtam pár hónap haladékot. Így őszre könnyebb volt kiválasztani, hogy mivel érdemes foglalkozni, és mit engedjek vissza az univerzumnak. A reális tervek pedig szépen alakulnak át működő projektekké.
8. Kapcsolatokat építettem – ez is egy élvezetes, de hasznos tevékenység számomra. Magánemberként is keresem a kapcsolódási pontokat másokkal a beszélgetéseink során, hát még, ha szakmai vonalon is közös értékeket vallunk! Szuper találkozásokat hozott ez a pár hónap is, közösségek épültek, épülnek, amik az Anya cipőjében alapgondolatára rímelnek. Mi ez, ha nem munka? Élet!
9. Megismertem a színeim és a formáim – ez kakukktojás, mert még májusban jártam anyukámmal Cseke-Kovács Zsófinál egy páros színtanácsadáson és testalkatelemzésen. Viszont – köszönhetően az újonnan felfedezett színtípusomnak – a nyár folyamán fürdőzhettem az élénk és meleg színekben, amiktől felragyogott az arcom, és persze nagyon élveztem a meglévő ruhatáram apró átalakulásait.
10. Elmentem egy coach-hoz – talán nem meglepő,  időről időre fontos, hogy a rendszeres ön-coaching mellett külső segítővel is rávilágítsak az életemre, a vakfoltjaimra. Idén egy különleges, a komfortzónámból kimozdító coaching-formát próbáltam ki, egy nyilvános (akvárium)coachingot. Szerencsére a világ egyik legszuggesztívebb és profibb coachának a kezei közé kerültem, így borítékolható volt az eredmény.

Ez a nyár sok szempontból hasznosabb volt a karrierem, a vállalkozásom szempontjából, mintha az egész idő alatt görcsösen próbáltam volna tartani magam az előírt feladatokhoz, a gyerekek mellett vagy esténként dolgozva, folyton lemaradva, kimaradna a pillanatból. Igen,  féltem, hogy lemaradok, kiesem a körforgásból, elvesztem a követőimet, az ügyfeleimet. Féltem, hogy hogyan fogok újra felpörögni, visszaállni a rendes kerékvágásba.

De ez is jól jött ki. Az ügyfélköröm, a kisgyermekes anyák hasonlóan kevesebb kapacitással, motivációval gazdálkodnak nyáron, még inkább kivéve a részüket a láthatatlan feladatdömpingből, amit a gyerekek logisztikája, a nyaralás megszervezése jelent. Én pedig soha nem tapasztalt energiákkal ugrottam neki az ősznek, és végre nem azt éreztem, hogy csak történnek velem a dolgok, hanem van lehetőségem tervezni, alternatívákon gondolkodni, és tudatos döntések alapján cselekedni.

Mit tett hozzá a karrieremhez a tudatosan munkamentes nyár?

• Sok-sok megélt pillanatot, emléket a családommal, amiből erőt meríthetek.
• Élményszámba menő, inspiráló beszélgetéseket barátokkal és idegenekkel, amiket felhasználhatok később a segítői munkámban.
• Újra megtalált egészséget, női energiákat, önbizalmat, ezek a mindennapi teherbírásomtól az énmárkámig mindenre hatással vannak, például a legutóbbi televíziós interjúk bevállalásával.
• Új és régi-új üzleti kapcsolatok, közös projektek megérkezését, erről majd később mesélek 😉
• Magasabb szintű önismeretet, felismeréseket – érdekes volt megtapasztalni, hogy mi hiányzott leginkább a munkámból, és mi volt az, ami eszembe sem jutott. Ráadásul, bár aktívan nem kerestem, pár nagyon eltérő lehetőség talált meg, szinte lemodellezve az előttem álló karrier utakat, így őszre már “csak” a választás feladata maradt.
• Hosszú jegyzeteket, listákat, inspiráló gondolatokat, amiket most nagyon jó elővenni, mikor üres fejjel a képernyőre meredve valami értelmeset szeretnék csinálni ☺️
• Óriási hála érzését, azokért a rövidke órákért, amit lecsíphettem a nyáron, és amik miatt nem éreztem lelkiismeretfurdalást. Igen, ezek az alkalmak nagyon sokat jelentenek most, mert így volt mire építkezni szeptemberben, arról nem is beszélve,  hogy mennyire feltöltöttek. 

És hogy miért osztom ezt még veled? Véletlenül sem azért, hogy csapot-papot otthagyva nekiállj a fenti listának! Nem, épp ellenkezőleg: mielőtt, bármilyen tanácsot követve, nekiállnál módszeresen átalakítani az életet, inkább nézz magadba!

1. Mit adott nekem az elmúlt időszak? Mi lett más? Miért vagyok hálás?

2. Mik a céljaim, hova szeretnék eljutni a karrierem építése által? Milyen lesz, ha eljutok oda?

3. Van olyan másik életterületem, amivel még dolgom van? Sürgetőbb ez, mint a karrierem kérdése?

4. Mire van még szükségem, mielőtt bedurrantanám a karrier rakétáimat?

Persze, ezek nem könnyű kérdések, de az őszinte válaszokkal sok időt, visszafordulást és rossz tapasztalatot spórolhatsz meg magadnak. Ha a válaszadás során segítségre lenne szükséged,  fordulj bátran hozzám!